Fedeztetés, öröklött tulajdonságok

    A tenyészés alapja. A tenyészkancához megfelelő vérmérsékletű, csontozatú és fajtájú mént választanak, és fedeztetik a kancát. A fedeztetésből 11 hónap múlva megszületik a csikó, mely örökli apja és anyja tulajdonságait.
    Az apaválasztásnál nagyon kell figyelni, hogy az anya esetleges hibái az apaállatban ne legyenek fellelhetők, hanem inkább egyensúlyozzák egymást a hiányosságok. Így megfelelő csontozatú, egészséges, életerős csikó születhet. A színek és a jegyek változóan öröklődnek. A ló színét a bőr színe, a testet borító fedő- vagy rödvidszőr színe, továbbá a hosszúszőr (üstök, sörény és farok) színe együttesen szabják meg.
   
    Tűzöttnek akkor mondjuk a lovat, ha a színes szőrei között kevésszámú fehér szőr van elszóródva. A tűzöttség csak közelről látható.
    Árnyékoltságnak nevezzük, ha egy színes területnek fehér területtel való találkozása helyén olyan átmeneti sáv van, amelyben fehér és színes szőrszálak nagyjából egyenlő arányban keverednek.
    Almázott ló szőrén világosabb foltokat sötétebb udvar vesz körül. Almázottság leggyakrabban szürke lovon fordul elő.
    Szíjalt ló gerincélén jól látható 1-2 ujjnyi széles sötét sáv vonul a sörénytől a farokig. A szamár háta mindig szíjalt, sőt a marján keresztben is van egy sáv.
    Deresnek akkor mondjuk a lovat, ha színes szőrei között sok fehér szőr - főleg a hátán - nagyjából egyenletesen van elszórva. A deres ló olyan, mintha dér lepte volna.

Öt alapszín van; Fehér, fekete, sárga, pej és fakó.

    A fehér ló bőre rózsaszínű, festékanyagot nem tartalmaz, s úgy a rövid-, mint a hosszúszőre fehér.
    A fekete ló rövid- és hosszúszőre fekete, bőre palaszürke. Ha a szőr fényes, hollófekete, ha simán fekszik és fénytelen, szénfekete, ha pedig tompafényű, kissé borzalt, akkor bársonyfekete színű a ló.
    A sárga színű ló bőre palaszürke, rövid- és hosszúszőre sárga. A sörény és a farok lehet világos- vagy sötétsárga, de sohasem fekete. Változatai: világossárga és sötétsárga, ha a szőrzet egyformán világos- illetve sötétsárga színű; aranysárga, ha a rövidszőr aranyszínű, s a napon aranyfényű ragyogása van. Az agyagsárga ló szőre agyagszínű.
    Pej színű ló hosszúszőr mindig fekete, rövidszőre sárgáspiros színű. A lábak lábtőtől, csánktól lefelé rendszerint feketék. A világos- és sötétpej lovon a rövidszőr világos, illetve sötét sárgáspiros, az aranypejen pirosas aranysárga, erősen fényes. A pirospej ló rövidszőre vöröses színű, a meggypejé sötét, majdnem kékesvörös, meggyszínű.
    A fakó színnek két csoportja van: Az egyik csoportba a fekete hosszúszőrű fakók tartoznak. Ilyen a zsemlyefakó, melynek rövidszőre zsemlyeszínű, fénytelen, a bőr pigmentált. A másik csoport hosszúszőre szennyesfehér. Ide tartozik az Izabellafakó, vagy homály, melynek rózsaszínű bőre, viaszsárga patája s a hosszúszőrhöz hasonló szennyesfehér színű rövidszőre van; továbbá a zsufafakó, melynek bőre pigmentált, palaszürke színű, rövidszőre pedig sötétfakó színű.

    Színkeverék akkor áll elő, ha a fehér szín valamely más színnel foltokban keveredik. Ilyen színkeverék a tarka. Ha a színes foltok nagyok, akkor a foltok színének megfelelően fekete-, sárga-, vagy pejtarka színről beszélünk. Párductarkának akkor mondjuk a lovat, ha a színes foltok aprók. A foltok színének megfelelően megkülönböztetünk feketepárduc, sárgapárduc és pejpárduc lovat. Agáttarka a ló, ha az apró színes foltokat árnyékolt udvar veszi körül.

    Két vagy több alapszín benső összekeveredéséből színvegyület jön létre. A színvegyületek csoportjába azokat a színeket soroljuk, melyek sem az alapszínek, sem a színkeverékek csoportjába nem tartoznak. Az 5 alapszín egymással való benső keveredése sok színváltozatot eredményezhet.
A fehér és a fekete szín vegyületei: A fehér és a fekete szín benső keveredéséből, vegyüléséből a szürke szín jön létre, ennek változatai:
    - ezüstszürke: fényes szürke fedőszőr, sok fehérrel
    - daruszürke: fénytelen szürke fedőszőr, sok fehérrel.
    - legyesszürke: világosszükre alapon apró fekete pettyek.
    - seregélyszürke: sötét, majdnem fekete alapon fehér pettyek.
    - szeplősszürke: világosszürke alapon sárgásbarna pettyek. Ez a szín a fehér, fekete és sárga, tehát három színből keveredett.
    - mézszürke vagy penészszürke a ló, ha a szürke szőrök között sárgásbarna szőrök vannak elszórva (nem pettyek).
    - vasderes: a fekete színnek deres alakja, tehát feketederes. A vasderes ló feje fekete, a szőr zöme szintén, s aránylag kevés fehér szőr van elszórva a feketék között.
    - az ezüstderes szintén feketederes, de itt már sok fehér szőr van elszórva a feketék között, s a ló feje itt is fekete.
    - az acélszürke lovak fedőszőrének zöme fekete, kevés fehérrel keverve. Az acélszürke csak abban különbözik a feketederestől vagy vasderestől, hogy az acélszürke lónak feje szürke.
A pej szín vegyületei:
    - gesztenyepej: sárgásbarna fényes fedőszőr, almázottság gyakori. Hosszúszőr fekete.
    - szattyánpej: világos szürkésbarna fedőszőr, szíjalt hát, hosszúszőr fekete.
    - őzpej: sötét, sárgásbarna fedőszőr, de az orr, száj és haskorc körül világossárga. Hosszúszőr fekete.
    - vörösderes vagy pejderes: pej- és szürkeszínű fedőszőr keverve. Hosszúszőr hasonló színű.
A sárga szín vegyületei:
     - májsárga: sötét barnássárga, a nyersmájra emlékeztető szín. Hosszúszőr barna.
    - bronzsárga: bronzfényű, sötét sárgabarna.
    - aranyderes, vagy sárgaderes: szürke és sárga színű szőrszálak keverve.
A fakó szín vegyületei:
     - gerlefakó: sárgásszürke, vedgerle színű fedőszőr. Hosszúszőr fekete.
    - mogyorófakó: ugyanolyan szín, mint a szattyánpej, de a hát nem szíjalt. Hosszúszőr fekete.
    - egérszürke: az egész színére emlékeztető szín.

Jegyek alatt azokat az alapszíntől elütő - rendszerint fehér - foltokat értjük, melyek leggyakrabban a lovak fején és lábain fordulnak elő. A jegyek a ló azonosságának
megállapítása végett fontosak.
A fejen előforduló jegyek:
    - tűzött homlok: a homlok közepén néhány fehér szőrszál van.
    - virág: szabályos, lekerekített szélű fehér folt a homlok közepén.
    - csillag: szabálytalan, csipkézett szélű fehér folt a homlokon.
    - megnyúlt csillag: ugyanolyan, de az orrhátig megnyúlt.
    - orrsáv: az orrháton keskeny fehér sáv vonul végig.
    - hóka: a homlokon és az orrháton, legfeljebb az arcig terjedő fehér sáv. A hóka lehet keskeny, széles, megtört és árnyékolt.
    - lámpás: már az arcra is ráterjed a fehér folt.
    - piszrának mondjuk a lovat, ha a felső ajkán fehér folt van.
    - szárcsa lónak alsóó ajkán van fehér folt.
    - tejfeles szájú a ló, ha mindkét ajka fehér.
    - békaszájú, ha a fehér ajkon pigmentált, szürke pettyek vannak.
A lábakon előforduló jegyek: kesely a ló lába, ha a lába alsó része fehér. A fehér szín terjedelme és helye szerint kesely lehet a ló lába pártában, sarokvánkosban, félcsűdig, csűdben, bokáig, bokán felül, fél-lábközépig, lábtőig vagy csánkig. Ha a kesely területen sárga színű foltok vannak, akkor foltos keselynek, ha fekete foltok vannak, hermelin keselynek mondjuk a lábat. Kesely lábon a pata rendszerint viszaszsárga. Ha azonban a pártaszélen fekete, vagy sárga foltok vannak, akkor a pata sávozott szokott lenni.
A test egyéb részein előforduló jegyek: elég gyakran előfordul, hogy a sörény baltavágásban, vagy a farok a faroktőben tűzött. Az eddig felsorolt jegyeket veleszületett jegyeknek nevezzük. A lovon azonban előfordulnak az élet folyamán szerzett jegyek is. Ide soroljuk a nyeregfoltokat - ami alatt a nyereg- és szerszámtörés helyén visszamaradó fehér foltokat értjük -, továbbá a különféle sebhegeket, szőrtelen helyeket, stb. Ezek a ló azonosságának megállapítása nézőpontjából ugyanolyan fontosak, mint a veleszületett jegyek. Néha a lovon - különösen a sárga lovon - az alapszínnél sötétebb foltokat látunk. Ezeket előfordulási helyükön említjük meg.
    Csókaszemű lónak szivárványhártyája nem barna, hanem szürkéskék, vagy szürkéskéken gyűrűzött.
A ló jegyei veleszületettek, vagy szerzettek. Ezzel szemben a bélyegeket mesterségesen, a ló megjelölése végett (jelek) tüzes vassal égetik (sütik) a ló bőrébe. Néhány kép sütésekről.

Forrás: Lóismeret, írta: Dr. Veress György, magyar királyi állatorvos őrnagy. 1943.